Pszichológiai tanácsadás és kríziskezelés Budapesten és online

Azt tapasztalom, hogy számtalan tévhit kering a pszichológus szakemberekről, amikkel kapcsolatban szeretnék információt átadni – a teljesség igénye nélkül – pszichológusként és kliensként.

Nemrég azt hallottam egy fodrásztól, hogy vendégei tőle várják a lelki segítséget, bíztatják arra, hogy valamilyen segítő tanfolyamon vegyen részt és töltse be ezt a szerepet is számukra. Ő hiába érzi kompetenciahatárait és ajánl pszichológust, a vendégei mégis tartanak a segítségkéréstől, “túl komolynak” érzik a pszichológusi segítséget, illetve van egy általános szkepticizmus a szakma irányába, miközben ő már egy megbízható személyként van jelen vendégei életében. Amikor különböző fórumokon arról olvasok (sőt, tapasztaltam is), hogy néhány szakember milyen határátlépéseket követ el, akkor nem csodálkozom, hogy bizalmatlanság és szkepticizmus övezi a pszichológussal történő munkát. Ha pedig még nem jártam pszichológusnál, akkor nehezen látható át, hogy miről is szól a folyamat, és miért tart általában hosszabb ideig.

Fontos megjegyezni, hogy ez is egy olyan szakma és hivatás, amit emberek művelnek, akik időnként hibáznak. Úgy gondolom, hogy vannak egészen emberi hibák, amiket lehet és kell is tolerálni; a folyamatban, kapcsolatban reparálhatóak. Annál is fontosabb, hogy kliensként is tudjak arról, hogy a pszichológusoknak Szakmai Etikai Kódex alapján kell eljárniuk, szigorú szabályok és keretek vonatkoznak munkájukra. Általános Alapelvek az emberi méltóság tisztelete, az elkötelezettség és felelősség, a feddhetetlenség, a szakszerűség és a segíteni akarás. Ezen kívül sokan tisztában vannak a pszichológus titoktartási kötelezettségével, amely két esetben, ön- és közveszély esetén szeghető meg, ezen esetekben jelentési kötelezettsége van a pszichológusnak. A titoktartás a hétköznapokban pl. azt is jelentheti, hogy a pszichológus nem köszön előre a kliensnek az utcán, hiszen nem fedheti fel, hogy ismerik egymást; amennyiben a kliens kezdeményez köszönést, akkor viszonozza. A kettős kapcsolat elkerülése még nagyon fontos kötelezettség, ami azt jelenti, hogy a pszichológus nem vállal ismerősöket, nem válik a kliens barátjává, nem kér szívességet tőle; a kapcsolat professzionális marad, tartja a kereteket, amiket az első ülések alkalmával átbeszélt a klienssel. Meghatározott célok mentén haladnak, a kliens és pszichológus között partneri kapcsolat van, nem hierarchikus. A keretek mindkét félnek biztonságot és kiszámíthatóságot adnak, ami kulcsfontosságú a folyamatban.

A pszichológust csupán az különbözteti meg a kliensétől, hogy pszichológusképzésben vett részt, azóta is tesz szakmai fejlődése érdekében (anyagi lehetőségeihez mérten szakképzésre, és/vagy módszerspecifikus képzés(ek)re jár), és jó esetben több év sajátélmény, önismeret van mögötte, hiszen a személyiségével dolgozik. Amikor (talán kicsit gúnyosan) megjegyzi valaki, hogy “a pszichológus is pszichológushoz jár/szüksége van rá”, akkor mosolyognom kell, hiszen, hát persze, hogy jár! Pont emiatt, mert a személyiségével dolgozik, fontos, hogy tisztában legyen önmagával, működésével, mozgatórugóival, vakfoltjaival, és a lista sorolható… Önismerete mélyítése érdekében terápiában vesz részt, szakmai személyiségének fejlesztése, esetei átbeszélése érdekében pedig szupervízióban. A pszichológushoz pszichiátriai értelemben vett egészséges személyek járnak, diagnosztizált mentális zavar esetén klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, vagy pszichiáter szakember felkeresése indokolt.

Mire “való” tehát a pszichológus? Ki is ő? Mit tud, és mit nem?

Az okleveles pszichológus 5 évig tanult egyetemen; tanácsadást, konzultációt, segítő beszélgetést folytathat, pszichoterápiát folytatni nem jogosult. Anomália, hogy bár tanácsadásnak nevezzük a szolgáltatást, a pszichológus valójában nem ad tanácsot. Pszichoedukál, információt ad át, azonban a klienst tartja saját élete szakértőjének, ezáltal tisztában van azzal, hogy esetleges tanácsai önmagának szólnak, ezért kerüli a direkt tanácsadást. A folyamat révén segít a kliensnek abban, hogy ő találja meg saját válaszait. A ráépülő képzésekről és jogosultságokról itt érhető el információ.

A pszichológus nem varázsló, nem valamiféle minden titkok ismerője. Fontos, hogy kliensként milyen elvárásokkal, reményekkel érkezek a folyamatba, mit várok tőle, hajlandó vagyok-e szembenézni önmagammal és a kevésbé kívánatos működéseimmel. A filmekben sokszor úgy ábrázolják a folyamatot, hogy abban bekövetkezik valamiféle nagy áttörés, katarzis, ami után minden helyrekerül és “meggyógyulunk”, többé semmi nem fog fájni. Ez a való életben sajnos nincs így és ezt nem is ígérjük senkinek. Apróbb, vagy néha nagyobb “aha-élmények” sorozatáról szól a folyamat, amiben megtanulok egy megtartó közegben újra kapcsolódni magamhoz, az érzéseimhez, miközben valaki teljes figyelmével, feltétel nélküli elfogadással fordul felém. Előfordul, hogy huzamosabb ideig látszólag nem történik semmi. Az is előfordul, hogy egy ideig rosszabbul érzem magam, mint mielőtt belekezdtem a folyamatba, hiszen szembenézek önmagammal, árnyoldalammal is. Ez ijesztő lehet, és emiatt érthető, hogy olyasvalakihez szeretnék fordulni, aki azonnali megoldásokkal kecsegtet.

Azonban fontos belátni, hogy nem létezik szenvedés nélküli élet. Az emberi lét velejárója a szenvedés, a fájdalom, a veszteség, a múlandóság, a különféle krízisek. Nincsen mindenre megoldás. A pszichológus kísérőként van jelen, módszerspecifikus eszköztárával, személyiségével átkísér a nehéz időszakon, segít rálátni azokra az erőforrásaimra, amiket beszűkült tudatállapotban nehezebben érek el, de bennem vannak. Meg akar érteni engem és hozzásegít ahhoz, hogy én is jobban értsem magam. Megtanít “jobban” szenvedni. A folyamat annak lezárulása után is tovább munkálkodik bennem, sokszor később (is) érzem áldásos hatásait, hozadékait. Ha azért megyek, hogy a pszichológus az én befektetett munkám nélkül, egycsapásra “meggyógyítson”, akkor csalódni fogok. Ahogyan a nehézségek sem az egyik napról a másikra alakultak ki, úgy megértésükhöz és esetleges átkeretezésükhöz is hosszabb időre lehet szükség. A folyamat hozzásegíthet ahhoz, hogy megérezzem és újra megéljem cselekvő- és hatóképességemet, ágenciámat, hogy hatással tudok lenni az életem alakulására. Bár a pszichológus nem varázsló, rendkívül felszabadító tud lenni, hogy olyan térben és kapcsolatban lehetek, amiben minden és bármi szabadon kimondhatóvá válik. Ha kitartok és elköteleződöm a folyamatban, teszek magamért, életem számos területén észlelhetek pozitív változást.

Amikor pszichológust keresünk, nagyon fontos az illeszkedés, egyfajta kémia a kliens és a pszichológus között, ezért érdemes rászánni az időt arra, hogy megtaláljuk a számunkra leginkább megfelelő szakembert. Ez azt is jelenti, hogy az ajánlások csalókák lehetnek, mert aki valaki számára “bevált”, az nem biztos, hogy számomra is megfelelő lesz. Ugyanígy, nincsen egy általános recept, ami mindenkinél beválik, hiszen mindannyian egyedi élettörténettel, személyiséggel rendelkezünk. Az, ami az egyik embernél hatékony, nem feltétlenül válik be a másiknál, ezért személyre szabott megközelítés szükséges.

Mindenkinek pszichológushoz kéne járnia? Korábban azt gondoltam, hogy igen. Ma már nem gondolom így. Ha úgy érzem, hogy kielégítőek az emberi kapcsolataim, nem szenvedek, általánosságban jól tudom vinni az életem, akkor nincs szükségem pszichológusra. Szenvedésnyomás nélkül valószínűleg nem lesz hatékony a folyamat.

Az egyéni tanácsadás mellett nagyon fontos megemlíteni a csoportfolyamatokat, amelyek szintén nagyon sokat tudnak segíteni. Folyamatosan indulnak önismereti célú, vagy különböző tematikájú csoportok, amiknek kedvezőbb a díjazása, mint egy egyéni folyamatnak. Alapítványoknál és különféle Facebook csoportokban (pl. Csoportok, induló csoportok) érdemes körülnézni. A csoportok előnye, hogy sorstársakat találok, többféle nézőpont képviselteti magát, illetve több visszajelzést is tudok kapni, miközben egy megtartó közeg vesz körül. Felvállalni a sebezhetőségemet, nehézségeimet ijesztő lehet, de ha mindezt egy biztonságos, megtartó közegben tehetem, az nem csak kapcsolataimban, de életem más területein is pozitív változásokat eredményezhet.

Az, hogy ma Magyarországon miért szinte csak magánellátásban érhető el segítség, egy külön óriási témakör, rendszerhiba, azonban fontos megjegyezni, hogy a pszichológusok sokat tesznek azért, hogy a szolgáltatás sokkal több ember számára elérhetővé váljon kedvezményes áron, vagy pro bono. Ezen a felületen például akár ingyenes segítséget is kaphatunk.